Ugyanazok.
Minden ugyanaz, mert itt semmi sem változik.
Miért is várnánk, hogy az idő múlásával majd más és új problémákkal fogunk szembesülni, amikor a problémákat kiváltó okok, a közeg és az emberek mind ugyanazok?
Bármerre nézek, mindenfelé ugyanazok az arcok köszönnek vissza rám. A médiában, a politikában, a sportban, a kultúrában, az önkormányzatoknál, az iskolákban.
De még a lokális hősök is ugyanazok. A sarki zöldséges, a benzinkutas, a helyi erős emberek és a helyi páriák is, meg a boltos néni is, aki ABC-ben kezdte, de ma már túl a Coop-on, épp a Sparnál jár.
Ugyanazokban a buszmegállókban ugyanazok a buszok állnak meg jórészt, amik 20 éve. Ugyanazokon a vasútvonalakon ugyanazok a karosszékekbe feszült vezetők mozgatják a vonatokat, akik mozgatták már hajdan is.
Ugyanazokon a lepusztult utakon küszködnek ugyanolyan hányaveti mentalitással az autók, csak a kormányok mögött ülnek mások.
Legalábbis ami az autókat illeti.
És amíg ebben nem lesz változás, addig nem lesz itt semmi más.
